Huszonkettedik fejezet

Jacen és Jaina a jediakadémia kommunikációs központjában állt a képernyő előtt, amelyen keresztül szüleikkel beszélhettek. Az ikrek kitörő örömmel üdvözölték Hant és Leiát.

Han Solo megkönnyebbülten nevetett.

– Úgy látom, végül mégsem kellett utánatok mennem a Falconnal.

– És nekem sem kellett mozgósítanom az egész Köztársaságot – jegyezte meg Leia. – Tegnap hallottuk Luke beszámolóját az eseményekről. Már kiküldtünk egy felderítő egységet az Árnyakadémia felkutatására.

A háttérben Chewbacca is morgott néhány üdvözletet wookiee nyelven az unokaöccsének.

A kommunikációs központban tartózkodott Luke, valamint Artoo is, de félrehúzódva hagyták, hogy az izgatott jedinövendékek beszéljenek.

– Lando Calrissian azt mondta, ez nem fordulhat elő soha többé. Már dolgoznak a búvárállomás biztonsági rendszerének tökéletesítésén.

– Helyes – szólt közbe Luke. – De kétlem, hogy az Árnyakadémiáról megint idemerészkednének új növendékeket rabolni. Azt hiszem, Brakiss egészen más területen fogja toborozni a hallgatóit.

– Magunkkal hoztuk az Árnyakadémia legjobb űrsiklóját – mondta Jaina. – Csodálatos tervezés, valóságos remekmű. Nem hasonlít az eddig ismert modellekre, apa.

Luke a lány vállára tette a kezét.

– Fel kell ajánlanunk az Új Köztársaságnak, Jaina. Hiszen nem a mi tulajdonunk.

– Te, Luke! – szólt közbe Han. – Nem tudnál küldeni nekünk néhány szakértőt, hogy tanulmányozzák az űrsikló műszaki megoldásait?

Luke vállat vont.

– Mindössze egyetlen mechanikai szakértővel, valamint egy elektronikus specialistával rendelkezem. Az egyik Jaina, a másik Lowie.

Leia kedves, meleg mosolyt küldött fivérének.

– Rendben van, Luke. Elküldjük a mérnökeinket, de tartsd ott az űrsiklót. Természetesen használd, amikor szükséged van rá! Mondjuk, ha ki kell szabadítanod Jacent, Jainát és Lowbaccát.

Jaina és Lowbacca a lány szobájában ültek, és fájó szívvel nézték az Árnyűző holografikus képét. A hologram nem volt annyira tökéletes, mint amelyik Lowie T 23-asáról készült, de így is örültek új szerzeményüknek, és buzgón tanulmányozták minden részletét.

Lowie felmordult, amikor a kép fókusza elcsúszott.

– Lowbacca gazdám azt mondja, hogy bárcsak egy üstökös zuhanna rá annak a házára, aki ezt a holografikus készüléket tervezte – közölte a wookiee övére rögzített Em Teedee.

Lowie rámordult a tolmácsdroidra. Em Teedee megalkuvó, birodalmi programját tökéletesen kitörölték, és a kis droid visszakapta régi énjét.

– Honnan veszem azt, hogy minden kifejezést ennyire költőien kell fogalmaznom? – elégedetlenkedett Em Teedee. – El kell ismernie, hogy tökéletesen megfogom a kifejezésekben rejlő érzelmi és hangulati tartalmat…

Lowie lemondóan sóhajtott, majd kikapcsolta Em Teedee-t.

Tenel Ka megkönnyebbülten lépett be a kommunikációs központba. Amióta visszatért a Yavin 4-re, nem gyötörték lázálmok. Néha elgondolkozott azon, hogy megjelent a Dathomiron az éjnővérek újabb generációja, és csatlakozott a Birodalomhoz. Nem tudta, mit fog ez jelenteni, de legalább álmaiban nem üldözték.

Tenel Ka kapcsolatba lépett a Hapan királyi udvarral. Beszélt a szüleivel, megnyugtatta őket, hogy nem esett baja, majd üdvözletét küldte az Éneklő Hegy klánjának. Végül kötelességének megfelelően azt kérte, hogy beszélhessen a nagyanyjával.

Amikor a nagyanyja arca megjelent a képernyőn, Tenel Ka különös kifejezést vett észre az idős asszony arcán, amit a lány nem tudott pontosan azonosítani. Úgy tűnt, mintha csodálkozás lenne.

– Köszönöm neked, hogy nem felejtettél el felhívni. A hírforrásaim szerint nagyon büszke lehetek rád – mondta az asszony. – Sajnálom, hogy a követem nem tudott meglátogatni, de majd egy későbbi alkalommal sort kerítünk a találkozóra. Yfra nagykövetasszonyt egy sürgős ügyben kénytelen voltam a Duros rendszerbe küldeni.

Tenel Ka szája nyitva maradt, de végül mégsem válaszolt. Az idős asszony közelebb hajolt a képernyőhöz, és halkan megjegyezte:

– Az az érzésem, nem. vagy csalódott, hogy nem találkozhattál Yfra nagykövetasszonnyal.

– Ez… tény – bólintott Tenel Ka. Majd arra gondolt, hogy évek óta ez volt az első eset, amikor egyetértett a nagyanyjával.

Jacen a Yavin 4 Nagy Templomának tetején állt, és Skywalker mestert várta. A hajnali vihar sötét fellegei szertefoszlottak, és az égen ott ragyogott a narancsszínű gázóriás. Enyhe szellő simította végig a fiú arcát, néhány cseppjét hozva a szemerkélő esőnek.

Amióta visszatértek az Árnyakadémiáról, a jedimester külön-külön beszélt Jainával és Lowbaccával. Jacen nem tudta, mit mondott nekik Luke.

Most pedig ő következett.

Jacen érezte Skywalker mester jelenlétét anélkül, hogy látta volna, amint Luke megáll mögötte. Néhány percig egyikük sem szólalt meg. Jacen felkészült, hogy elfogadjon bármit, amit a jedimester mond.

Csaknem bármit.

– Fogd ezt! – mondta Luke, egy henger alakú fémtárgyat nyújtva Jacen felé. – Mutasd meg, mit tanultál!

Jacen meglepetten nézett Luke fénykardjára.

A fegyver sima és nehéz volt, ugyanakkor melegnek érezte, mint a tenyerét. Ujjait végighúzta a nyomógombokon, majd behunyta a szemét. A tudatában megjelent a kard világító, zümmögő hangot adó energianyalábja…

Jacen kinyitotta a szemét.

– Ezt tanultam – mondta, majd visszaadta a fénykardot a jedimesternek. – Igazad volt: még nem készültem fel. A jedi fegyver használatát nem könnyű elsajátítani.

– Te mégis megtanultad a használatát. Nem tanított meg rá Brakiss?

Jacen bólintott.

– Fizikailag képes vagyok rá. Tudom, hogyan kell harcolni vele, de érzelmileg, szellemileg még nem jutottam el a megfelelő szintre.

– Nem élvezted a kihívást, a küzdelmet?

– De. Nem. Vagyis igen. Megtanultam néhány dolgot… De nem vagyok benne biztos, hogy az mind jó volt. A fénykard nem csupán egy lenyűgöző szerszám, amivel elkápráztathatom a barátaimat, hanem felelősséget is jelent. Egyetlen hiba, rossz mozdulat valakinek a halálát okozhatja.

Luke megértően bólintott.

– Néha még számomra is túl nagy felelősséget jelent. De az erő irányít minket a harcban. Nem csupán az ellenség legyőzésében, de azt is megmutatja, mikor ne pusztítsuk el.

A pillantásuk találkozott.

– Még akkor is, ha az ellenségünk gonosz? – kérdezte Jacen.

– Senki sem teljesen gonosz vagy teljesen jó – felelte Luke, majd elmosolyodott. – Legalábbis akivel eddig találkoztam.

– De Brakiss…

– Brakiss a sötét erőkre tanítja a növendékeit. De a tanárnak sincs mindig igaza. Éppen ezért ti nem hittetek neki.

Jacen végiggondolta Luke szavait.

– Brakiss hagyta, hogy azt tegyem; amire vágyom: gyakorolni a fénykarddal. De mégsem bíztam benne. Azt remélte, át tud téríteni a sötét oldalra, hogy a Birodalmat szolgáljam. De benned bízom. Igazad volt a fénykard használatában, és várni fogok, amíg azt mondod, hogy felkészültem.

Luke felnézett a felhőkre, amelyek szétoszlottak, egyre több fényt engedve át.

– Az Árnyakadémián végzett gyakorlataid után, attól tartok, ez túl hamar bekövetkezik.

VÉGE